Rabies

Rabies

Trust, wandered away from the heart,
which once, like a faithful sheepdog,
herded together the gentle flock
of faith and perseverance,
is today, from the deep bite
of disappointment’s strong jaws,
rabid;
driven mad by the infectious disease of doubts,
like a wolf it watches
the scattered remnants of its flock.

Irritably, with a grim snarl,
it roams aimlessly,
and its battered state has become
its own curse,
hunted and bestialized by the world.

As the monster of its own pain,
it howls its desperate disillusionment,
and snaps into a striking stance
in the volatile thicket of intentions,
should anyone approach.

In the high-grown grass of lies,
it sidesteps the traps of betrayal,
resisting the tempting morsels of promises,
and cloaked in the skin of suspicion, it heals itself
in the den of hope, searching for and devouring
the rare roots of certainty.

But its strength is finally restored by Necessity,
who has herded its flock together once more for it,
so that through the transfusion of their recognition,
it may let their trust into Trust itself.

           © Erika Csiszar. All rights reserved

Hungarian version

Veszettség

A szívből elkóborolt bizalom,
mely valaha, mint hűséges juhászkutya
terelte össze a hit, s kitartás 
szelíd nyáját,
ma már a csalódottság
erős állkapcsának mély harapásától 
veszetten, 
a kétségek fertőző kórjától
megvadult farkasaként lesi
nyájának szétszéledt maradványait.

Ingerlékenyen, zord vicsorgással
céltalan bolyong,
s megtépázottsága lett
saját átka,
a világ üldözi s bestializálja.

Fájdalmának szörnyetegeként
kétségbeesett kiábrándultságát üvölti,
s támadóállásba rándul 
a szándékok változékony sűrűjében,
ha bárki megközelíti.

A hazugságok magasra nőtt füvében,
az árulás csapdáit kerülgeti,
ellenállva ígéretek hívogató falatjainak,
s a gyanakvás bőrébe bújva gyógyítja magát
a remény odújában, a bizonyosság 
ritka gyökerei után kutatva s felzabálva.

De erejét végül a Szükség adja vissza,
ki számára nyáját újra összeterelte,
hogy elismeréseik transzfúziójával
bizalmukat a Bizalomba engedje. 

         © Erika Csiszar. All rights reserved