The Sorcerer
I wrote this back in 2024 for Thom Yorke’s birthday, out of deep respect for his work. I believe we all have those musicians who touch us deeply—artists whose style and personality possess a transformative, healing power. They have an extraordinary way of affecting us; they make our best and worst moments more beautiful. ⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️
The Sorcerer
Shaman of a new era, who tirelessly descends for our souls into hell, among our captor demons, with the power of the incantation of words; on the sparkling steed of your song’s soft and wild vibrational waves, you gently lift us high, like frenzied, scurrying rodents who scatter the remains of life, wandering through labyrinths of boundless alternatives, carrying the crosses of crossroads on our backs, seeking our own paths, while anxiety, clutching at our faces, ploughs deep wrinkles.
You are the shaman. A connection to the cosmos, who knows our pains, and placing your song upon our tongues like a pill, a remedy, so we may relive our torment again and again until we feel ourselves grow light, and laughingly, let it all go, spinning, dancing freely, merging with joy into the merciful a moment of the universe. We chant with you, we sing with you, you bewitch us, for you know our hidden inner secrets, and with your song, you lure our anxieties out of us like a wise snake charmer a dangerous cobra.
I sing with you in the pouring rain, between the dense, crowded walls of houses, I sing with you along the crumbling banks of rivers, in the caressing sunshine, in the silence, beneath the chains tightening around my heart, I sing with you in the spreading light, in the darkness, on the floor, at the beginning and end of every road, in uncertain forkings. From dawn until sunset…
Your incantation does not falter... I feel myself healing from the prickly indifference of the cold thorns of wiseacres, remedied by your outspoken, instinctive, yet so insightful, timeless essence.
The lush sails of our spirit cling to your song, carrying us across the waves of our infinite, rocking emotions to the far shore, to set us free upon the pure land of consciousness entrusted to us.
We dance with you, like tribal folk around a warm fire, snarling out disillusionment with you, tension, social isolation. We groan and rasp with you, our brains hooked upon the barbs of question marks, snapping at bait-like answers, when the universe lifts us out of the surging river of our existence, like during a quiet fishing trip, where we sing your song, albeit in mute gasps, and only silently gaping, we will blend as effortlessly into the dimensions of interstellar spheres as effortlessly as a lover embraces their darling in a state of oblivious rapture. We dance with you, and sing with you... But from afar, with arms crossed, snarling wolves in suits watch us as we leap with our healing wounds around the fire that spits out light. You liberate us, O great sorcerer... The fire you lit for us protects us, and as you raise your hand to the sky, chanting the demon- exorcising magic words of our soul, the loyal dogs of universal forces gather around us to join our side in protection.
You came from a woman's lap, with a woman's strength, through the narrow passage of the cosmos, condensed from stardust, giving birth to yourself, bringing across your ancient spirit. Both light and darkness want you... but you rule over both, and from the struggle of the two, your dance is conceived; we gaze as the music jerks your body and, transfigured, you allow God’s consolation to flow through you to us in drops of melody... In this sacred magic, you allow us to become one, enchanted with you... and for our souls to meet with yours.
© Erika Csiszar. All rights reserved.
Hungarian version
Ezt az írásomat még 2024- ben írtam Thom Yorke születésnapja alkalmából az iránta érzett mély tiszteletből. De mivel azt gondolom mindenki számára vannak olyan zenészek akik különösen megérintik, és akik óriási transzformáló és gyógyító erővel hatnak, stílusukkal, személyiségükkel így mindenki átérezhette a zenészek rendkívüli hatásának erejét..A legjobb és a legrosszabb pillanataink is szebbek velük. ⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️
Varázsló
Új korszak sámánja, ki fáradhatatlanul leereszkedsz lelkünkért a pokolba, fogva tartó démonjaink közé, szavak igézetének erejével, éneked lágy és vad rezgés hullámainak szikrázó lován, szelíden magasba emelsz minket, mint megtébolyult, futkosó rágcsálókat kik szanaszét hordjuk az élet maradványait, s akik határtalan alternatívák útvesztőiben bolyongunk, a kereszteződések keresztjeit hurcolva hátunkon tovább, saját útjaink keresve, miközben a szorongás arcunkba markolva gyűr mély ráncokat.
Te vagy a sámán. Kapcsolat a mindenséggel, ki ismered fájdalmainkat, s gyógyírként éneked, mint pirulát, a nyelvünkre teszed, hogy gyötrelmeink átéljük újra és újra míg könnyűnek nem érezzük magunkat, és röhögve el nem engedjük mind, forogva, táncolva szabadon, örömmel beleolvadva így, a világmindenség kegyelmi pillanatába.
Veled kántálunk, veled énekelünk, megbabonázol minket, mert ismered rejtett, belső titkaink, s énekeddel kicsalogatod belőlünk szorongásaink mint veszélyes kobrát bölcs kígyóbűvölő.
Veled éneklek szakadó esőben, a rám nehezülő tömött házfalak között, veled éneklek a folyópartok beszakadó partja mentén, a simogató napsütésben, a csendben, a szívemet szorító láncok alatt. Veled éneklek a szerte áradó fényben a sötétségben, a padlón, minden útnak kezdetén és végén, bizonytalan elágazásokban.
Virradattól napnyugtáig … Igézeted nem hagy alább... érzem ahogy gyógyulok okoskodók rideg tüskéinek szúrós közönyétől, melyet szabadszájú, ösztönös, ám oly éleslátó, ifjú szellemed orvosol.
Énekedbe kapaszkodnak a szellemünk dús vitorlái, s visznek a végtelen ringó érzemeink hullámain át a túlpartra, hogy szabaddá tegyenek , a tudat ránk bízott tiszta földjén.
Táncolunk veled, mint meleg tűz körül törzsi népek, veled hörögve a kiábrándultságot, megfeszítettséget, társadalmi elszigeteltséget. Veled nyögünk és hörgünk, kérdőjelek kampójába akasztva agyunk, csali válaszok után kapkodva, amikor az univerzum kiemel minket létünkből, mint egy csendes horgászaton. Bár ficánkolva, s már csak némán tátogva énekeljük dalod de oly fesztelenül simulunk majd bele a csillagközi szférák dimenzióiba, mint ahogy szerelmes, önfeledt mámorban öleli kedvesét.
Veled táncolunk, és éneklünk... De messziről, karba tett kézzel öltönyös, vicsorgó farkasok lesnek ránk ahogy a fényt köpködő tűz körül ugrálunk gyógyuló sebeinkkel. Felszabadítasz minket ó nagy varázsló... Tüzed megvéd minket, amit gyújtottál nekünk, s ahogy kezed az égre emeled, s énekled lelkünk démonűző varázs szavait, körénk gyűlnek az univerzális erők hűséges kutyái, hogy mellénk szegődjenek védelmezésül.
Egy asszony öléből jöttél, egy asszony erejével, a kozmosz szűk átjáróján, csillagporból sűrűsödve, önmagadat megszülve, áthozva ősi szellemed.
A fény és a sötétség is téged akar... de uralkodsz mindkettő felett, s kettőjük harcából megfogan táncod, bámuljuk ahogy a zene rángatja tested és átszellemülten, hagyod, hogy fentről átfolyjon rajtad dallamok cseppjeiben hozzánk isten vigasztalása... Ebben a szakrális varázslatban engeded meg, hogy eggyé legyünk megigézve veled... s lelkünk a tiéddel találkozzon...
© Erika Csiszar. All rights reserved.
🤩🥰❤️