The Sorcerer
I wrote this back in 2024 for Thom Yorke’s birthday, out of deep respect for his work. I believe we all have those musicians who touch us deeply—artists whose style and personality possess a transformative, healing power. They have an extraordinary way of affecting us; they make our best and worst moments more beautiful. ⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️
The Sorcerer
Shaman of a new era, who tirelessly descends into hell for our souls, among our captive demons, with the power of a incantation of words, your song is soft and wild. On the sparkling horse of vibration’s waves, you gently lift us high, like maddened, scurrying rodents who scatter the remnants of life, wandering through labyrinths of boundless alternatives, carrying the crosses of crossroads on our backs, searching for our own paths, while anxiety clutches our faces, crumpling deep wrinkles.
You are the shaman. Connection to the universe, knowing our pains, and like a pill, you place your song as a remedy on our tongues, so we may relive our agonies again and again until we feel ourselves light, and laughing, we let it all go, spinning, dancing freely, joyfully melting thus into the mercy-moment of the universe.
We chant with you, we sing with you, you mesmerize us because you know our hidden, inner secrets, and with your song you lure our anxieties out of us like a wise snake charmer a dangerous cobra.
I sing with you in the pouring rain, between the heavy, crowded walls of houses, I sing with you along the collapsing banks of rivers, in the stroking sunshine, in the silence, under the chains tightening around my heart. I sing with you in the spreading light, in the darkness, on the floor, at the beginning and end of every path, at uncertain forks. From dawn until sunset…
Your enchantment does not subside… I feel myself healing from the prickly indifference of the cold thorns of wiseacres, remedied by your profound, uninhibited, instinctive, yet so insightful, timeless essence. The lush sails of our spirit cling to your song, carrying us across the waves of our vast, rocking emotions to the far shore, to set us free upon the pure land of consciousness entrusted to us.
We dance with you, like tribal peoples around a warm fire, Intoning out disillusionment, crucifixion, social isolation. We groan and howl with you, our brains hooked upon question marks, snapping at bait-answers, when the universe plucks us from our existence, like during a quiet fishing trip. Though flopping, and by then only mutely gasping, we shall sing your song, and we shall blend so effortlessly into the dimensions of interstellar spheres, as a lover embraces their beloved in selfless intoxication.
We dance with you, and we sing… But from afar, with folded arms, grinning wolves in suits lurk for us as we leap around the fire spitting light with our healing wounds. You liberate us, oh, great sorcerer… Your fire protects us, the one you lit for us, and as you raise your hand to the sky, singing the demon-exorcising magic words of our souls, the loyal dogs of universal forces gather around us to join our side as protection.
You came from a woman’s lap, with a woman’s strength, through the narrow passage of the cosmos, condensed from stardust, giving birth to yourself, bringing across your ancient spirit.
Both light and darkness want you… but you rule over both, and from their struggle, your dance is conceived; we stare as the music jerks your body and transfigured, you allow God's consolation to flow through you to us in drops of melodies from above… In this sacred magic you allow us to become one, enchanted with you… and for our souls to meet with yours…
© Csiszar Erika. Minden jog fenntartva.
Hungarian version
Ezt az írásomat még 2024- ben írtam Thom Yorke születésnapja alkalmából az iránta érzett mély tiszteletből. De mivel azt gondolom mindenki számára vannak olyan zenészek akik különösen megérintik, és akik óriási transzformáló és gyógyító erővel hatnak, stílusukkal, személyiségükkel így mindenki átérezhette a zenészek rendkívüli hatásának erejét..A legjobb és a legrosszabb pillanataink is szebbek velük. ⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️
Varázsló
Új korszak sámánja, ki fáradhatatlanul leereszkedsz lelkünkért a pokolba, fogva tartó démonjaink közé, szavak igézetének erejével, éneked lágy és vad rezgés hullámainak szikrázó lován, szelíden magasba emelsz minket, mint megtébolyult, futkosó rágcsálókat kik szanaszét hordjuk az élet maradványait, s akik határtalan alternatívák útvesztőiben bolyongunk, a kereszteződések keresztjeit hurcolva hátunkon tovább, saját útjaink keresve, miközben a szorongás arcunkba markolva gyűr mély ráncokat.
Te vagy a sámán. Kapcsolat a mindenséggel, ki ismered fájdalmainkat, s gyógyírként éneked, mint pirulát, a nyelvünkre teszed, hogy gyötrelmeink átéljük újra és újra míg könnyűnek nem érezzük magunkat, és röhögve el nem engedjük mind, forogva, táncolva szabadon, örömmel beleolvadva így, a világmindenség kegyelmi pillanatába.
Veled kántálunk, veled énekelünk, megbabonázol minket, mert ismered rejtett, belső titkaink, s énekeddel kicsalogatod belőlünk szorongásaink mint veszélyes kobrát bölcs kígyóbűvölő.
Veled éneklek szakadó esőben, a rám nehezülő tömött házfalak között, veled éneklek a folyópartok beszakadó partja mentén, a simogató napsütésben, a csendben, a szívemet szorító láncok alatt. Veled éneklek a szerte áradó fényben a sötétségben, a padlón, minden útnak kezdetén és végén, bizonytalan elágazásokban.
Virradattól napnyugtáig … Igézeted nem hagy alább... érzem ahogy gyógyulok okoskodók rideg tüskéinek szúrós közönyétől, melyet szabadszájú, ösztönös, ám oly éleslátó, ifjú szellemed orvosol.
Énekedbe kapaszkodnak a szellemünk dús vitorlái, s visznek a végtelen ringó érzemeink hullámain át a túlpartra, hogy szabaddá tegyenek , a tudat ránk bízott tiszta földjén.
Táncolunk veled, mint meleg tűz körül törzsi népek, veled hörögve a kiábrándultságot, megfeszítettséget, társadalmi elszigeteltséget. Veled nyögünk és hörgünk, kérdőjelek kampójába akasztva agyunk, csali válaszok után kapkodva, amikor az univerzum kiemel minket létünkből, mint egy csendes horgászaton. Bár ficánkolva, s már csak némán tátogva énekeljük dalod de oly fesztelenül simulunk majd bele a csillagközi szférák dimenzióiba, mint ahogy szerelmes, önfeledt mámorban öleli kedvesét.
Veled táncolunk, és éneklünk... De messziről, karba tett kézzel öltönyös, vicsorgó farkasok lesnek ránk ahogy a fényt köpködő tűz körül ugrálunk gyógyuló sebeinkkel. Felszabadítasz minket ó nagy varázsló... Tüzed megvéd minket, amit gyújtottál nekünk, s ahogy kezed az égre emeled, s énekled lelkünk démonűző varázs szavait, körénk gyűlnek az univerzális erők hűséges kutyái, hogy mellénk szegődjenek védelmezésül.
Egy asszony öléből jöttél, egy asszony erejével, a kozmosz szűk átjáróján, csillagporból sűrűsödve, önmagadat megszülve, áthozva ősi szellemed.
A fény és a sötétség is téged akar... de uralkodsz mindkettő felett, s kettőjük harcából megfogan táncod, bámuljuk ahogy a zene rángatja tested és átszellemülten, hagyod, hogy fentről átfolyjon rajtad dallamok cseppjeiben hozzánk isten vigasztalása... Ebben a szakrális varázslatban engeded meg, hogy eggyé legyünk megigézve veled... s lelkünk a tiéddel találkozzon...
© Erika Csiszar. All rights reserved.
🤩🥰❤️