The Coin of the Soul
The Coin of the Soul
When we depreciate in the handsof the wise chancellor of the universe's treasury, he issues a more precious version of us….
He reproduces the mould of our soul again and again from our previous patterns, with the protruding motifs of our karma as the standard of our existence. Our own form becomes the reciprocal of its mould, creating what was pre-planned.
As matter is the cradle of matter, so are birth-canals our moulds for our forms.
Our components, once believed solid, melt in the fire of the new beginning, and like delocalized electrons, they slide apart and mingle in the yieldingness of our components.
Our plasticity fades once our form is set, so that the previous moments and experiences may harden into our solidified characters.
The materialization of our raw being is manipulated by the hands of "four fires." They soften, temper and cool our inner structure into toughness despite our violently protesting atoms torturing our components believed stable, stripping away our reluctant segments.
Then the coin of our soul is polished to a shine by unknown hands, so they may trade with your clearest value, with its very origin.
A coin always has two sides… But when the time comes, you pay with both. Choice and omission, and human duality, clink together in a single hand.
© Erika Csiszar. All rights reserved.
Hungarian version
A lélek érméje
Mikor elértéktelenedünk az univerzum kincstárának bölcs kancellárjának kezében, egy értékesebb verziónkat bocsátja forgalomba….
Lelkünk öntőformáját reprodukálja újra és újra előző mintázatainkból, karmánk kidomborodó motívumaival létünk etalonjaként.
Saját formánk, öntőformánk reciproka lesz, létrehozva, mi előre megtervezett.
Mint anyag, anyagnak bölcsője, úgy szülőcsatornájuk formáink formáinknak.
Szilárdnak hitt alkotóelemeink felolvadnak az új kezdet tüzében s mint delokalizált elektronok szétcsúsznak, és keverednek komponenseink engedékenységében.
Képlékenységünk tovatűnik, ha formánk megkötött, hogy az előző pillanatok, tapasztalások, megszilárdult jellemeinké keményedjenek.
Nyers lényünk materializálódását „négy tűz” kezei manipulálják. Lágyítják, edzik, hűtik belső szerkezetünk szívóssá, a hevesen tiltakozó atomjaink ellenére is, gyötörve stabilnak hitt összetevőink, leválasztva kelletlen szegmenseink.
Aztán lelkünk érméjét fényesre polírozzák ismeretlen kezek, hogy értéked legtisztább, eredetével kereskedhessenek.
Az érmének mindig két oldala van… De amikor kell, mindkét oldallal fizetsz. Választás és mulasztás, és az emberi dualitás, egyetlen kézben csörrennek meg...
© Erika Csiszar. All rights reserved.
🥰🥰🥰🥰🥰