The Algorithm of Profit
The Algorithm of Profit
The bloated, haughty algorithm craves my favor, seeks my every whim and pleasure, peering into my hidden corners... Irritably, it measures my movements, licking its lips, and smoothes the wrinkled blouse of my personality with its fleshy, sticky hands...
It follows me, huddling close, its giant shadow looming over me, and with its foul, cigar-scented breath, it mumbles, whispering intoxicatingly that I am important that I am valuable, necessary, and true everything I feel and think.
But finally, it escorts me into the shade of overgrown, leafy corporations, and like livestock, they bleed me dry, so that the blood-red droplets of my character’s statistics may squirt and fill, sealed into a bottle labeled with a unique, custom-tailored typeface, whose last drops fall upon the mile-high boots of spurred revenge, which, with indifferent apathy, tramples the aspects of my life into the crumbly dust of oblivion.
...then, onto the shelf of the proper department they place my drained essence, to offer it back to myself as if I did not know well enough who I truly am. They remind me until I am urged, and with kind gestures, invite me for a test-tasting, so that I may crave even more of myself....
© Erika Csiszar. All rights reserved.
Hungarian version
A profit algoritmusa
Nagyra hízott dölyfös algorítmus a kegyeim akarja, keresi kényem kedvem, belenéz rejtett zugaimba... Ingerülten méricskéli mozdulataim száját nyalogatva, s végigsimítja személyiségem meggyűrödött blúzát húsos, ragadós kezeivel...
Kísér, mellém húzódva szorosan, rám települve óriás árnyáka, s bűzös, szivarszagú lehelletével mormolja, súgja bódítóan, hogy fontos vagyok, s értékes, szükséges és igaz minden, amit érzek, és gondolok.
Ám végül bekísér nagyra nőtt,
lombos cégek hűsébe,
s mint vágóállatot kivéreztetnek,
hogy jellemem statisztikáinak vérvörös cseppjei spriccelve telítsék meg és záruljanak bele, egy egyedi,
rámszabott betűtípussal
felcímkézett palackba, s
melynek utolsó cseppjei
a felsarkantyúzott bosszújának,
mérföldes csimájára potyognak,
amivel érdektelen közönyösséggel tiporja a porhanyós feledésbe életem aspektusait.
... aztán a megfelelő részleg polcára beteszik lecsapolt sűrítményemet, hogy felajánlják önmagamnak, ha nem tudnám eléggé, valójában ki vagyok. Unszolásig emlékeztetnek, s kedves gesztusokkal teszt kóstolásra invitálnak, hogy még többet kívánjak önmagamból....
© Erika Csiszar. All rights reserved.
👏👏👏