Tasting Disappointment

Tasting Disappointment

I have tasted disappointment…
It has a strange flavor.
One can taste the emptiness of giving up,
the sour tang of indifference,
and a new aroma of brooding
mixed with the bitter zest of sadness.

The compounds of my pungent self-criticism,
released from the sliced layers
of my self-pity,
make my eyes well with thick tears.

When I grow tired of the tasting,
and realize that for the 
taste buds of my mind
all of this is the least bit
appetizing,
I brazenly spit it back into the trash, 
then rinse with my own self-love.

       © Erika Csiszar. All rights reserved.

Hungarian version

Megkóstolni a csalódást

Megkóstoltam a csalódást….
Furcsa íze van..
Érződik benne a feladás üressége,
az érdektelenség savanyú íze,
a szomorúság keserű zamatával
keveredő töprengés új aromája.

Önsajnálatom felkarikázott
rétegeiből felszabadult
csípős önkritikám vegyületei,
sűrű könnyekre fakasztanak.

Amikor elunom a kóstolgatást,
s rájövök hogy tudatom ízlelőbimbói
számára mindez  a legkevésbé ízletes,
arcátlanul vissza köpöm a kukába, majd
önszeretetemmel öblögetek.

     © Erika Csiszar. All rights reserved.