Refreshment

This is a very old poem of mine. I wrote it when I was 18, in 1997 in Hungary.

Refreshment

Here, in the city of solitude,
after a long and tedious day,
sticky from insignificant things,
inside a telephone booth
I could shower in your pure
in the shower of your pure 
and burning words.

I took off every uniform the
world clothed me in that day,
and in the splash of your voice,
I let every drop of your words,
the letters, trickle down me,
drenching the exhausted,
weary limbs of my soul and spirit.

Leaving the phone booth, 
in my rapture,
I forgot to put back on the
garment that covers everything
so well, and people gazed strangely
at my blissful, pure, naked soul.

              ©Erika Csiszar. All rights reserved.

Hungarian version

Ez egy nagyon régi versem. 18 éves koromban írtam, 1997-ben, Magyarországon.

Felfrissülés

Itt a magány városában,
egy hosszú, unott, nap után, 
a jelentéktelen dolgoktól ragacsosan
egy telefonfülkében
tudtam megfürödni 
tiszta és forró szavaidban.

Levettem minden uniformist
amibe a világ aznap öltöztetett,
s hangod csobbanásában
hagytam hogy szavaid minden cseppje, 
a betűk, rajtam végig csordogáljanak
s feláztassák lelkem, s szellemem
elcsigázott,bágyadt tagjait.

A telefonfülkéből távozva,
mámoromban,
megfeledkeztem magamra visszaölteni
a mindent jól elfedő öltözékemet,
s az emberek furcsa tekintettel
megbámulták önfeledt,
tiszta, pucér lelkemet.

        ​©Erika Csiszar. All rights reserved.