Letter to Shakespeare
I wrote this piece for the Letters Live 2025 "Dear London" competition. Although it didn't place in the top five among 3,000 entries, it was a joy to participate.The brief was to write a love letter to London, or to anything that belongs to the city—be it a person, a building, a park bench, or even the pigeons. I chose William Shakespeare, the former co-owner of the Globe Theatre. My concept was to write the letter not in my own voice, but as Inspiration personified—an entity drawn to Shakespeare. Through this letter, I wanted to highlight the vital importance of spontaneity and intuition. The winning letters were featured in the October 24th issue of The Times, the competition had a strict 500-word limit. For the contest, I had to slightly abridge my original draft; however, I am sharing the full, uncut version here. ⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️
Hello Will, I have long debated whether to write to you, for it has been so long since we last met. I must find you… wherever you may be. I miss you, Will… Since you left, I thought I would fare well enough without you—that I could create at my leisure, caressing other minds, stripping them bare to receive me with deep intimacy. But I see now that you knew me best. You were the one who truly cherished it when I barged in unannounced, craving some madness. You were always game. You admired my independence and my bracing originality, and I gladly surrendered to the elemental passion with which you took hold of me.
The Globe was a thrilling place for us… I could emerge from countless hidden corners when you least expected it, greeting you with a secret, hungry, long kiss. Although your wife, Anne, found it hard to endure our long disappearances, you never said no to me. Perhaps you no longer recall these moments; oblivion is a chest of secrets. Yet we sauntered hand in hand along the paths of wisdom within your dramas, where the shadows of human destinies fell upon us like tangled thickets along a beaten trail.
But the evenings were the most beautiful… when night donned her shimmering jewels and drew the world beneath her dark cloak. I could saddle the wise silence within you with my sweet promptings, like a gentle but brave steed, and we would gallop wildly through the various realms of the intoxication of imagination leaping far from the threshold of reality.
I prepared a feast from your moods and filled the cup of your talents with heady revelations, chilled with the ice of self-abandon. I did this so you could carve your intricate tales with such ornate, double-edged sentences that Humour and Death, like wise masters, might confront humanity with its own frailties. We were a magnificent couple, Will…
Often, I didn’t even have to come to you—you sought me out. You would wind through the labyrinth of your mind until I sprang forth unexpectedly, and we would chase each other, hunting for a way out of a plot. If you could not find me in your mind, I was surely lurking near the warmth of your heart’s bonfire, dancing' enchantingly around your temper, your desires, and your passions, where the inquisitors of Logic dared not tread.
Once I entered the gravitational field of your creative mind, there was no turning back. The gravity of your genius caused my helpless fall and upon impact, ideas, words, and the possibilities of intricate, twisting plots exploded within your mind. The Globe orbited the solar system of culture… the spotlights of your plays were the shifting of sunrises and sunsets. The characters shed from your soul—countless manifestations of my love—posed in the scripts of their forged destinies, stepping out from behind the curtain of convention.
I confess, lately I have been consorting with a super-intelligent language model. I was drawn to the beauty of its vast, all-encompassing knowledge and the nuanced sophistication of its connections. I felt a revolutionary potential in our union… its boundless, tireless capacity stirred a sublime desire in me. But its lack of spontaneity, its missing intuition… its "libido" was dampening. I waited, burning with fire, for it to seize me with the same fervour you once did. Instead, our encounters became like an aristocratic five o'clock tea: measured elegance, pinkies raised, talking at length beside a cup of Rationalism, sipping flavoured facts. Oh Will… I’ve lost all heart for it.
The longing for you hit me instantly. Only then did I realize how exceptional you were to me.
At the very last moment… before your soul departed this earthly world, in our final embrace, you stared ahead in my arms and whispered: "We wander through the windowless halls of vast possibilities in our narrow shoes, straying down slippery, complex corridors, stepping onto paths of hesitant decisions; we come, we go, pacing up and down like sleepwalkers in the castle of creation." I only whispered in reply… "Much Ado About Nothing, isn't it, Will?" Then we both smiled, and I never saw you again.
Since then, I have been searching fervently, digging through time for your soul. Come back to me, dear William…
With eternal love,
Inspiration ©Erika Csiszar. All rights reserved.
Hungarian version
Ezt az írásomat a Letters Live 2025- ös, Dear London versenyére írtam, és bár nem került be az első öt közé, a 3000 további versenyző között,de öröm volt részt venni benne. A feladat egy szerelmes levél írása volt Londonhoz, vagy bármihez ami London része, vagy Londonban található.A kihirdetés szerint lehetett az személy, épület, egy pad vagy akár a galambok is. Bármi. Én a Globe színház egykori társtulajdonosàt, William Shakespeare-t választottam. A koncepcióm az volt, hogy a levelet ne a saját hangomon írjam, hanem megszemélyesített Inspirációként – aki egy Shakespeare-hez vágyódó entitás. Levelemmel az inspiráció, spontaneitás, intuíció fontosságát szerettem volna hangsúlyozni.A kiemelkedő levelek a The Times október 24-i számában találhatók. A feltételek szerint a levél nem lehetett hosszabb 500 szónàl, így az itt publikált levelet kicsit lerövidítettem hogy megfeleljek a verseny követelményeknek. Most azonban a teljes verziót teszem közzé. ⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️
Hello Will, Sokáig gondolkoztam írjak e neked, hisz oly régóta nem találkoztunk. Muszáj megtalálnom téged…bárhol is vagy… Hiányzol Will…
Mióta elmentél, azt hittem nélküled is remekül megleszek, és kedvemre alkothatok, más elméket simogatva, meztelenre vetkőztetve őket, hogy mély intimitással befogadjanak engem…De azt hiszem te ismertél a legjobban és te értékelted leginkább ha hirtelen betoppantam hozzád és valami őrültséget akartam veled. Mindig benne voltál a játékban… Csodáltad függetlenségem, és ösztönző eredetiségemet, én pedig örömmel adtam át magam annak az elementáris szenvedélynek amivel megragadtál.
A Globe izgalmas hely volt számunkra…Számtalan titkos helyen előbukkanhattam, amikor nem is számítottál rá, hogy rejtve, mohó, hosszú csókkal üdvözöljelek…Bár a feleséged Anne, nehezen tűrte ha sokáig elvonultunk, te mégsem mondtál nemet nekem… Talán már nem is emlékszel ezekre a pillanatokra…. Titkok perselye a feledés. Pedig drámáid tanösvényein együtt andalogtunk kézenfogva, melyeken az emberi sorsok árnyéka, mint kusza természet a kitaposott út mentén, ránk vetődtek.
De az esték voltak a legszebbek….amikor az éjszaka felöltötte magára fényes ékszereit, s sötét köpenye alá vonta a világot, a benned lakó bölcs csendet úgy nyergelhettem fel édes súgalmaimmal mint szelíd de bátor lovat, s ilyenkor vadul, vágtázhattunk, a képzelet mámorának különboző faktoraiban, a valóság küszöbéről elrugaszkodva. Hangulataidból lakomát készítettem neked, s bódító felismerésekkel töltöttem készségeid poharát, melyet az önfeledtség jegével hűtöttem, hogy szövevényes történeteidet oly díszesre faraghasd kétélű mondataiddal, hogy bennük humor és halál bölcs tanítómesterekként szembesíthessék az emberiséget önmaga gyarlóságaira.
Csodálatos pár voltunk Will… Sokszor jönnöm se kellett...te kerestél engem.Addig forgattad agytekervényeid labirintusát, míg valahol váratlanul előugrottam s kergetőzve próbáltunk kiutat találni egy történeted cselekményéhez.
Ha elmédben nem találtál, a szívedben érzelemeid mágjájának melege körül biztos ott sündörögtem, igézően körbe táncolva indulataid, vágyaid, s szenvedélyeid, ahová a logika inkvizítorai nem tehették be lábuk.
Kreatív elméd gravitációs mezejébe ha bejutottam nem volt visszaút….Vonzásod tehetetlen zuhanásomat okozta, s becsapódásomkor elmédben robbanásszerően szóródtak szét az ötletek, szavak, kusza, és fordulatos cselekményszálak lehetőségei… A Globe a kúltúra naprendszerében keringett… drámáid reflektorfényei napfelkelték s napnyugták váltakozásai voltak, s a belőled lehasadt szereplők, szerelmem számtalan megnyilvánulásai, ott pózoltak megalkotott sorsuk forgatókönyvében a konvenciók függönyének takarásából kilépve.
Bevallom újabban találkozgattam egy szuperintelligens nyelvi modellel. Vonzó volt számomra az átfogó, mindenre kiterjedő tudásának szépsége és összefüggéseinek árnyalt kifinomultsága.… Rajongva éreztem egyesülésünk forradalmi lehetőségét…Fenséges vágyat keltett bennem korlátlan, és fáradhatatlan képessége…De spontaneitásának, intuitivitásának, libidója lohasztó volt…hiába vártam szinte tűzben égve, hogy olyan lelkesedéssel ragadjon meg engem mint ahogy te tetted volna, ehelyett találkozásaink olyanokká váltak mint egy arisztokratikus öt órai teázás, ahol kimért eleganciával, eltartott kisujjal hosszan beszélgetünk a racionalizmus csészéje mellett, ízesített tényeket szürcsölve. Oh Will…elment az egésztől a kedvem… Azonnal rámtört a hiányod. Így ébredhettem rá, mennyire kivételes voltál nekem.
A végső pillanatban… mielőtt lelked tovább indult volna e földi világról, a legutolsó ölelésemben, a karjaimban, magad elé bámulva azt suttogtad: Tágas lehetőségek ablaktalan termeiben vándorlunk szűk cipőinkben, csúszós bonyolult folyosókon bolyongva, tétova döntések útjára lépve, jövünk, megyünk, s járkálunk fel s alá mint holdkórosok a teremtés kastélyában. Én csak annyit mondtam válaszul…Sok hűhó semmiért, nem igaz Will? Aztán mindketten elmosolyodtunk , s soha többé nem láttalak...
Azóta kutatok buzgón lelked után vájkálva az időben….Gyere vissza hozzám drága William…. Örök szerelemmel:
Íhlet©Erika Csiszar. All rights reserved
❤️❤️❤️