Intelligent Poem /Talking Poems/

Talking Poems is a new series of poetry where each individual poem—true to its title—is its own personification. Through various characters, they reflect upon themselves and the world in different ways. These poems are a bit lighthearted, occasionally sarcastic, and seasoned with a touch of dark humor. They have no grand pretensions; they are simply farces of themselves. This collection will continuously expand over time. I hope you will enjoy this lighter, more playful style as well.

Intelligent Poem /Talking Poems/

How I became intelligent,
I ask you, I do not know.

But I keep pondering,
in what context they are in within me:
these thoroughly whetted, sharp-bladed lines.

Searching the semantics of my words,
I analyze my entire structure,
the meaning of my abstract images,
looking for a conclusion within me
and a tiny drop of sense.

But I found nothing,
in vain my lengthy introspection.
I merely stare with a critical eye
at the simplicity of my own content.

The whole stanza is about
how the agonizing of my entire poem
is far too little to satisfy
my Intelligent role,
and how oppressive it is not to find
the essential significances...

Finally, it occurs to me
I received a doctoral degree
so that even within the void
I could discover meaning.

As the ultimate test of my abilities,
I deduce that emptiness is not "nothing,"
but rather a treasure trove of possibilities.
Freedom, that anything can be
if you envision the connections well.

Now I know, I am Dr. Poem,
and seeing behind things, I search.

My diploma is the measure of curiosity
written into open-mindedness,
sealed by the Rector of the Universe.

              © Erika Csiszar. All rights reserved

Hungarian version

A beszélő versek egy új verscsoport, amelyben, minden egyes vers, a címéhez igazodva, önmaga megszemélyisítője Különböző karakterekkel akik különböző mòdokon reflektálnak önmagukra és a világra.Ezek a versek kissé komolytalanok,olykor szarkasztikusak, vagy fekete humorral fűszerezettek. Nem akarnak nagyot mondani, egyszerűen csak önmaguk bohózatai. Ennek a koncepciónak a tagjai majd folyamatosan bővülni fognak. Bízom benne hogy tetszik majd nektek ez a könnyed stílus is.

Intelligens vers / Beszélő versek /

Hogyan lettem intelligens,
azt kérem én nem tudom.
De folyton azon gondolkozom, 
milyen kontextusban vannak bennem,
az alaposan megfent, éles pengéjű sorok.

Szavaim szemantikáját kutatva,
elemzem egész szerkezetem,
absztrakt képeim jelentését, 
hol van bennem konklúzió
s egy cseppnyi értelem.

De nem találtam semmit,
hiába hosszas önvizsgálatom.
Önmagam tartalmának
egyszerűségét csak kritikusan bámulom.

Arról szól a teljes strófa,
hogy egész versem vívódása
túl kevés, hogy megfeleljen 
Intelligens szerepemnek,
s oly nyomasztó nem találni meg
az esszenciális jelentőségeket...

Végül felötlik bennem
azért kaptam doktori címet,
hogy az ürességben is 
fel tudjam fedezni az értelmet.

Képességeim legfőbb vizsgájaként
megfejtem, hogy az üresség nem „semmi”,
hanem a lehetőségek tárházát jelenti. 
Szabadságot, hogy bármi lehet
ha az összefüggéseket jól elképzeled.

Most már tudom, Dr. Vers vagyok,
s a dolgok mögé látva kutatok.
Diplomám a nyitottságba írt 
kíváncsiság mértéke
az Univerzum rektorja által lepecsételve.

             © Erika Csiszar. All rights reserved