Boundaries
When beneath the demanding flames of expectation crystal-clear goodness, filled to the brim, is heated in the fevered urge to please, altruism and compassion, like particles, wildly ricochet in the simmering, mounting intensity. On the threshold of boiling point, turned into devalued air bubbles, they clash within us, demanding more space, driven by the buoyancy of self-awareness, striving toward the surface from the straining pressure of self-sacrifice. Yet through the invisible membrane of the soul’s surfactants— past self-discipline and conscience— it is still far too frail to pass, bubbling on, repressed, futile and helpless. And so goodness, transforming into foaming fury, pushing past its self-limiting layer into a new state of matter, breaks free; and like steam bursting forth, surging high, it clouds all discernment, and boiling over in urgent haste, spilling across its surroundings, scorching across their tender surfaces to bury beneath itself the raging, thrashing flames… The goodness within the body then cools, diminished, and self-esteem sinks to the lower tiers of Maslow’s pyramid.
© Erika Csiszar. All rights reserved.
If you enjoyed this piece, a like helps it reach more readers. To read more, please subscribe!
Audio version
Support my writing
Hungarian version
Határok
Amikor az elvárások követelődző lángja alatt melegedik a csordultig teli kristálytiszta jóság, a felhevült megfelelés vágyában, az önzetlenség, s együttérzés, mint részecskék pattognak vadul a fortyogó, fokozódó intenzitásban. A forráspont határán eldevalválódott légbuborékokká válva ütköznek bennünk, nagyobb teret követelve, az öntudat felhajtóerejével az önfeláldozás feszítő nyomásából a felszín felé törve. De a lélek felületaktív anyagjainak láthatatlan hártyáján, az önfegyelmen s lelkiismereten átjutni még oly gyenge, s hatástalanul bugyog tovább visszafojtva tehetetlen. Így hát a jóság, felhabosodó dühhé alakulva, önkorlátozó rétegét áttolva új halmazállapotba, kiszabadul, s felcsapódó gőzként, a tisztánlátást elhomályosítja, s sürgetőn ömlik ki, környezetén szétáradva, érzékeny felületeiket forrón végig égetve, hogy a hevesen toporzékoló lángokat maga alá temesse… A jóság a testben ezután csak megfogyatkozva hűl, s az önbecsülés a Maslow piramis alsóbb szintjeire kerül.
© Erika Csiszar. All rights reserved
Hangos vers verzió
Ha tetszett az írás, egy kedveléssel segítesz, hogy másokhoz is eljusson. Ha szívesen olvasnál még, iratkozz fel!